Husvét után 

 

 

Két nap folyamatos sonkázás után csak úgy magában már unalmas lehet. Van pár ötletünk, na meg egy szuper receptünk, ha neked is van maradék sonkád! 

 

Ritkán fordul elő, hogy a húsvét után nem lenne valami maradék. Általában a sonka, mert mikor beszerezzük, évről-évre hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyi minden más is lesz még az ünnepen. Pedig így a legalább két nap evészet után sokszor se főzni, se enni nincs már kedv. A maradékkal azonban kezdeni kell valamit. 
Mondjuk nem is baj, hiszen nem nagyon ismerek senkit, aki a sonkát szeretné, a sonkával készült ételeket viszont nem - különösen, mert nagyon sokrétűen felhasználható. Egyrészt, ott van a főzőlé, amit eszünkbe se jusson kiönteni - lefagyasztva eláll pár hónapig, így később is felhasználhatjuk. A sonkát pedig? 
Ha unjuk a nehéz ételeket, egy egyszerű saláta jó választás. Lehet belőle rakott tészta, tésztaszósz, de ha nem akarjuk cifrázni, akkor szuper melegszendvicskrémet is készíthetünk belőle. 

Én most egy egyszerű töltött krumplit készítettem - nem volt kedvem bevásárolni, és ehhez volt otthon minden. Minden pontján lehetne változtatni - szerintem krumpli helyett padlizsánnal, tejföl helyett paradicsomszósszal is nagyon jó lenne, de van otthon egy kis maradék zöldség, azt is hozzátehetjük a töltelékhez, hogy teljes legyen a maradékfelhasználás. 

A krumplit kicsit elő kell főzni - ha semmi ötletünk nincs, hogy mit kezdjünk a sonka főzőlevével, tegyük ebben, kellemes kis füstös mellékízt fog kölcsönözni az egész ételnek. A többi alapanyagot pedig csak keverjük össze, és töltsük vissza a krumpliba, majd irány a sütő egy negyed órára - nem lehet elrontani! Egyetlen dologra figyeljünk: a krumplit ne főzzük szét nagyon, mert szétesik a farigcsálás közben. Ezt leszámítva viszont garantálom, hogy ez egy egyszerű, gyors, és nagyon finom vacsora.
F

Húsvéti jelképek, szimbólumok.

Barka
A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak a régiek. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást.

Bárány
A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.
Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".

Nyúl
A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi.
Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott.

A tojás
A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.
Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.
A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn a XXI. századig. Eredetileg egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Erre szolgált a vöröshagymahéj, a börzsöny, a bíbortetű. Később kialakultak a feliratos tojások. A díszítést viasszal "írták" a héjra, melyet festés után lekapartak. Lehetett a szöveg név, üzenet, esetleg a keresztény jelképek valamelyike. A minták ismerői tojásfestéssel foglalkozó asszonyok voltak, akiktől a lányok megvásárolták azokat.


Jóslásra is használták a tojást: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.
A tojás, a belőle kikelő madárral, a sírjából feltámadó Krisztust is jelképezi, amellett, hogy a termékenység ősi jelképe is. A téli időszak utáni első tojások éppen húsvét idejére estek, valószínűleg ezzel függ össze, hogy az emberek a tavasz érkezése feletti örömüket a tojások kifestésével, hímzésével fejezték ki.
Forrás: Innen

Nagycsütörtök

 az utolsó vacsora emléknapja. A keresztény hagyományban Jézus a Getsemáne-kertben e napon vett búcsút tanítványaitól, majd felkészült az áldozatra. Tanítványait ekkor hívta meg a (feltehetően) Széder esti vacsorára (ez lett az utolsó vacsora), amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére rendezett. Hogy szeretetét kimutassa, megmosta tanítványai lábát. Ennek emlékére, Krisztus példáját követve honosodott meg a lábmosás szertartása, amikor a főpapok – pápa, püspökök, apátok – jelképesen megmossák 12 szegény ember lábát. Angliában ilyenkor a brit uralkodó mindig más-más templomban oszt alamizsnát a rászorultaknak.

Nagycsütörtök az Oltáriszentség, vagyis az Eucharisztia alapításának ünnepe. Ilyenkor minden templomban csak egy misét tartanak, az esti órákban. A pap fehér ruhában celebrálja, e színnel utal az ünneplésre, az örvendezésre. Ilyenkor a feszületeket takaró lila lepleket is fehérekkel váltják fel. Az orgona hangjára felcsendül a „Dicsőség a magasságban Istennek” kezdetű himnusz, s közben megkondulnak a harangok, megszólalnak a csengők, hogy utána nagyszombatig, húsvét vigíliáig némák maradjanak. Ahogy mondják, a harangok Rómába mentek. Ez a néma csend fejezi ki azt, hogy senki sem állt ki Jézus mellett. A prédikációt a már említett lábmosás követi.

A szentmise befejeztével, csendben, mellőzve minden ceremóniát, megtörténik az ún. oltárfosztás, aminek során a templom oltáráról leveszik a kereszteket, gyertyatartókat, terítőket. E sajátos halotti szertartással jelképezik, hogy Jézust megfosztották ruháitól, de egyben utalnak a gyászra is. A középkor folyamán számos szerzetesrendben megszokott volt az oltármosás. Miután eltávolítottak mindent az oltárról, megmosták, megkenték, letörölgették. A Krisztus oldalából kifolyt vérre és vízre emlékeztetve, az oltárokat borral és vízzel mosták meg. Az oltármosás miatt sok helyen e napot tiszta csütörtöknek is hívják. E foglalatosságokat minden évben egyszer végzik el, emlékezve az oltáriszentség megalapítására, az oltár szeretetére és tiszteletére. Ugyanis az oltárt elsősorban Jézus testének megtestesítőjeként tartják számon, az oltár megfosztása a gyász jele, annak megmosása, megkenése pedig azt kívánja kifejezni, hogy Jézus halála nemcsak halál, hanem szentség,  „benne van a mi üdvösségünk és feltámadásunk”.

A templomokkal ellentétben, a székesegyházakban délelőtt tartanak misét. Ezen az adott egyházmegye valamennyi papjának kötelező részt venni, ahol megújítják, megerősítik papi fogadalmukat. Ekkor végzik el a krizmaszentelést (balzsammal kevert faolaj). A püspök megszenteli és megáldja a következő évben használt szent olajokat – a keresztelendők olaját és a betegek olaját – valamint a krizmát. Megszentelik a nagypénteki áldozás ostyáit. Valamikor e napon fogadta vissza az egyház a megtért bűnösöket. Németországban e napot zöldcsütörtöknek nevezik, mert a bűnbánók zöld ágat kapnak, jelezve, hogy eleget tettek nagyböjti kötelezettségüknek.
Forrás:Vikipédia.

Vigyázat, húsvét közeleg!

---

A húsvét a tavaszi megújulás ünnepe, igen régi ünnep: a kereszténység is régebbi vallásokból vette át és alakította saját képére. A tojások festése, írása magyar nyelvterületen olyan régi és olyan általánosan elterjedt, hogy változása, átalakulása alig észlelhető.

A húsvéthétfői locsolás szokásai a hosszú évtizedek alatt jelentősen átalakult. A magyar falvakban még hideg vízzel, vödörből öntözték a lányokat. A falusi lányok húsvét hétfőjén ócska ruhát vettek fel, és elbújtak a padláson (ahol azért természetesen rájuk találtak a legények), s néha többször is átöltöztek, hogy a vizes ruhájuktól megszabaduljanak.

Mégis szomorú lett volna az a lány, akit senki sem öntöz meg az ünnepen, mert a sok locsoló, a lány népszerűségének jele is volt. Ezt a tréfás, de meglehetősen durva locsolást már a két világháború között sok helyen felváltotta a „szagos-vízzel” való öntözés. Régen a locsolók hímes tojást, kalácsot, egy pohár italt kaptak a lányoktól. Ma elterjedtebb a pénzadomány. Ez a változás nem zajlott le mindenütt egy időben, s még biztosan találunk olyan falvakat, ahol továbbra is hideg vízzel öntözik a lányokat, asszonyokat.

Hasonló változáson ment át a húsvéti tojás elkészítése, megírása is. A tojásfestés és díszítés szokása olyan régi, hogy kezdetei felderíthetetlenek. Ismerik az egész Európában, az észak-európai népeknél azonban, ahol a baromfitartást az éghajlat ne tette lehetővé, vadon élő madarak tojását festették meg húsvétra. És ismerik nem csak Európában, de néhány ázsiai területen is.

A tojásfestés legegyszerűbb módja az otthon készített növényi festőanyaggal (pl. hagyma-lével, vadalma héjának főzetével) készült színezés. Ma már a növényi festékanyaggal díszített húsvéti tojások egyre ritkábbá válnak, és már falun is többnyire üzletben vásárolt gyári festékkel színezik a tojásokat. Magyar nyelvterületen kétségkívül a piros tojás volt a legnépszerűbb, míg más népek másféle színeket részesítettek előnyben.

 

A magyar falvakban a húsvéti tojás készítésekor szívesen alkalmazták a levélrátéttel való festést, a viaszírásos technikát, a karcolással való díszítést és a savas marási eljárást. A patkolt tojások készítése már különleges ügyességet kíván, és a patkót falusi mesteremberek, kovácsok készítették.

Napjainkban a tojásfestés művészete egyre inkább háttérbe szorul. Sok helyen már a falusiak is üzletben veszik húsvétkor gyárilag készített csokoládé és cukortojásokat, és ezzel ajándékozzák meg a locsolókat. S a városi üzletekben is megjelennek húsvét előtt az eladásra készített hímes tojások, melyeknek művészi értéke igen különböző.

A húsvéti locsolás számunkra annyira magától értetődő, hogy alig vesszük tudomásul. Azonban sok európai ország nem ismeri ezt a szokást, illetőleg egyes szomszédos népeknél a lányok megvesszőzése foglalja el az öntözés helyét. (Néhány magyar faluban is feltűnik a húsvéti vesszőzés.) A locsolás és a vesszőzés egyaránt félig mágikus, félig tréfás céllal történik. Azért öntözik vagy vesszőzik meg a lányokat, hogy frissek, üdék legyenek.

A húsvétot megelőző időszak, s a húsvétra következő fehérvasárnap még sok egyéb népszokást is életre hívott. A festett tojással a gyerekek hagyományos vetélkedő játékokat játszottak: a tojásokat összegyűjtötték vagy legurították egy dombról. Az lett a nyertes, akié nem tört el, s övé lett a többiek összes hímes tojása.

 

Nagyhéten szokás volt a hagyományos babonás féregűzés és rituális fürdés, mosdás: ilyenkor ember és állat egyaránt megfürdött a közeli folyóban, patakban vagy a friss kútvízben mosták meg az arcukat, hogy egészségesek maradjanak az ében.

Húsvétvasárnap a katolikus templomba vitték a sonkát, kalácsot, tojást megszentelésre, a megszentelt ételből együtt evett az egész család, hogy az esztendő során együtt maradjanak. (Ezt a szokást ma is több helyen tartják.) Szokás volt a nagyhét valamelyik napján megrázni a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek.

Középkori eredetű szokás volt, hogy húsvétkor az asszonyok felújították ruhájukat, s legalább egy új kendőt, szoknyát kaptak ajándékba ilyenkor. (Ezek a szokások napjainkban már alig ismertek, hiszen a magyar falu nagy része már városi ruhát hord, nem népviseletet.) Fennmaradt azonban a hagyományos ételek szokása: a sonka, a kalács, a tojás, sárgatúró, stb. a húsvétvasárnapi étkezésének szinte elmaradhatatlan kellékei.   

Forás:

Sulyok József,

---

Virágvasárnappal kezdődött a Nagyhét

Forrás: korkep.sk

Március 29-én, virágvasárnappal kezdődött a Nagyhét, amely a legnagyobb keresztény ünnepre, a húsvétra felkészítő nagyböjt utolsó időszaka. A virágvasárnap egyben az ifjúság világnapja is a katolikus egyházban. II. János Pál pápa azért ezt az ünnepet szentelte a fiataloknak, mert a virágvasárnapi liturgiában vesznek részt leghangsúlyosabban a gyerekek.

Virágvasárnap kezdődik a húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét. Az ünnep arról emlékezik meg a keresztény világ, hogy kereszthalála előtt Jézus Krisztus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, hogy az ünnepi vacsorát ott költse el tanítványaival. Ekkor kezdődik el a szenvedéstörténete.

Az egyházi liturgiában már az első századoktól gyökeret vertek a bevonulást felelevenítő szertartások. Jeruzsálemben 400-ban ünnepi menetben vonultak a hívek pálmaágakat lengetve az Olajfák hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a XI-XII. században Rómában is szokásba jöttek a virágvasárnapi szertartások, a hívek által magukkal hozott pálmaágak megáldásának szokása bizonyíthatóan a VIII. század közepére nyúlik vissza. Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal is összefüggésbe hozták.

Azokban az országokban – így Magyarországon is -, ahol nincs pálma, a korán bimbózó fűzfa vesszejét, a barkát szentelik meg a katolikus templomokban. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezdődik, majd körmenettel folytatódik.

Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában, a szentmiséken ezért ismertetik Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Vasárnap délelőtt fél 11-kor az esztergomi bazilikában Erdő Péter bíboros mutat be majd szentmisét.

Virágvasárnapi szokás több palóc községben az úgynevezett kiszehajtás, azaz a tél temetése. A lányok egy szalmabábut női ruhába öltöztetnek és körülhordozzák a faluban, azután levetkőztetik, a szalmát pedig elégetik vagy vízbe dobják, hogy elűzzék a telet és a betegségeket. Virágvasárnap tilos a munka, és főként a mulatság.

A virágvasárnap egyben az ifjúság világnapja is a katolikus egyházban. II. János Pál pápa azért ezt az ünnepet szentelte a fiataloknak, mert a virágvasárnapi liturgiában vesznek részt leghangsúlyosabban a gyerekek.

Forrás: Gál Ildikó

Készítsünk húsvéti tojás füvet

 

Ha különleges húsvéti dekorációra vágyunk készítsünk egy szép húsvéti tojás füvet, amelyet kitehetünk az asztalra, vagy a lakás bármely pontjára.
Nézzük mire lesz szükségünk:
Tojáshéj, virágföld, búza vagy fűmagok.
Vegyünk egy pár darab szép nagy tojást, majd a tojás tetejét szedjük le óvatosan. Öntsük ki a tojás belsejét, majd töltsük meg virágfölddel óvatosan félig az üres tojáshéjat. Ezután szórjunk, bele magokat ez lehet búza, fűmag, ami gyorsan nő.



Szórjunk rá még egy kevés földet és óvatosan locsoljuk be a magokat. Tegyük a tojást világos helyre, és pár napon belül kész a szép zöldellő húsvéti dekoráció, amelyből érdemes többet is készíteni így akár a húsvét asztalt akár a gyerekszobát fel tudjuk vele díszíteni.

A zöldellő tojást még tovább dekorálhatjuk színes szalagokkal így még szebb lesz a húsvéti asztal. A magokat csak húsvét előtt pár nappal vessük el, mert a búza két-három nap alatt bezöldül.



Ha még szebb dekorációra vágyunk fessük be a tojáshéjjak is színesre így a zöld fű még szebb dísze lesz otthonunknak.

csoljuk be a magokat. Tegyük a tojást világos helyre, és pár napon belül kész a szép zöldellő húsvéti dekoráció, amelyből érdemes többet is készíteni így akár a húsvét asztalt akár a gyerekszobát fel tudjuk vele díszíteni.
Forrás: Kertvarázs Magazin

A Gecsemáné kertben

 

   Mikor Jézus elmondta utolsó beszédeit, kiment tanítványaival a Kedron patakon túl, a Gecsemáné kertbe. Először kérte életében, hogy ezúttal ne csak önmagukért, hanem érte is imádkozzanak, de ők elaludtak.
   Kissé eltávolodva tőlük, titokzatos "rettegés" és halálfélelem fogta el Jézust. Megingott kezében a "keserű pohár", azaz kérdésessé vált előtte a keresztáldozat vállalása.
 Szenvedései annyira súlyosak voltak, hogy verítéke "olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak" (Lk. 22:44).
 

Borzong. Háromszor is kiált, s hiába szól:    'Atyám!' Konok a csend, csak a szél válaszol.    Leül a földre most, töprengve, gyötrelemmel,    emberként érti meg, mi a világ s az ember.    - S belerendül a föld, akkora az a súly,    mellyel Atyja elé a Fiú leborul.      (Alfred de Vigny: Az Olajfák-hegyén, részlet)

 
   Ettől kezdve az emberiség bűneinek terhe reá hárult, ezért döbbenetes változás állt be Jézus és az Atya viszonyában. Most teljesedett be Ésaiás jövendölése: "az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette" (Ésa. 53:6). Jézus a megváltási terv megváltoztatását kéri Atyjától. Hozzátette azonban: "ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied" (Mt. 26:39). Emberfeletti küzdelmében, amelyben először ízlelte meg az Atya távolodását, belehalt volna, ha nem jön egy angyal erősíteni őt. Jézus tudta, hogy Atyja szeretete nem változott meg iránta. Mivel a kárhozatra ítélt bűnöst is magára hagyja az Isten, ennek az utolsó próbatételnek az idejére meg kell szakadnia a mennyel való kapcsolatának. A képen az látható, hogy minden hitével az égre tekint, Atyjához könyörög. Imádságai egyre fokozódó megnyugvást tükröznek.
   A próbatétel az volt, hogy az ember iránti szeretetből némán, ellenkezés nélkül elszenvedje a kárhozat büntetését. Mindezt úgy kellett megtennie, hogy isteni hatalmát ne ragadja magához. Annyira kell szeretnie későbbi bántalmazóit, hogy értük is vállalja a megmentő áldozatot. Így kell megvalósítania az elképzelhető legnagyobb szeretetet. Mindezt Jézus Krisztus megtette. Ne csodálkozzunk, hogy ezt értelmünk nem tudja követni. A szeretetnek ezt a magasságát ember megérteni és felfogni nem képes. Ezalatt a tanítványok:
   
   Hanyatt a puha fűben
   aludtak, álmodoztak.
   Nem birtak fönnmaradni
   egy kurta óra hosszat -
   Míg arccal kőre rogyva,
   kegyetlen kőtenyéren
   olajfalomb-ezüstben
   ázott az Úr a vérben. ...
 
   Mert ez volt az az óra,
   mikor eláll a világ szívverése.
   Ez az az óra,
   mikor az őrség elalszik a strázsán.
   Ez az az óra,
   mikor a kés ízétől fölcsuklik a Bárány.
   És mi vagyunk azok az ácsok,
   akik keresztet ácsolunk magunkból,
   hogy legyen mire fölfeszítsék az Istent.
 
   (Rónay György: Olajfák éjszakája, részletek)
Forrás : http://www.biblia.hu/muv_jkm/jkm_39.htm

Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.

1924. április 18.
Forrás:http://magyarkaravan.hu/karavan/